Pressing Csaba, a Previta Ingatlan ügyvezető igazgatója az üzemeltetési piacról és személyes tapasztalatairól mesélt

Új Tagunkat, a Previta Ingatlan ügyvezető igazgatóját, Pressing Csaba létesítményüzemeltetési szakértőt kérdeztük az üzemeltetési piacról és személyes tapasztalatairól a közelmúlt, a jelen és a belátható jövő vonatkozásában:

– Milyen tulajdonságai kerültek előtérbe, miknek vette nagy hasznát a tavalyi évben?
Korábban alkalmazásban (is) álltam és a céges működés kevésbé volt előtérben. Ezt alaposan felforgattam, amikor a teljes átállás mellett döntöttem, ami szinte napra pontosan az első covid hullámmal egyszerre történt. (Ebben mindig jó érzékem volt… ha értékpapírt veszek minden ismerősnek előre szólok, hogy hat hónapig meneküljenek onnét, mert tuti zuhanni fog.) A legjobb az benne, hogy a kreatív stresszt nagyon jól tűröm. A rövid határidő és a bonyolult feladat nagyon tud inspirálni. A tehetetlenség viszont destruktívan hat rám. A legrosszabb, amikor nem engedik, hogy azt tegyem, amit helyesnek látok. Ez nagy előnye az önállóságnak: ha nem értek egyet az ügyfelem elveivel, tovább is léphetek, vagy közlöm vele az eltérő véleményt és attól a ponttól, hogy a felelősség tisztázva, együtt tudok élni azzal, hogy az ő döntése alapján szolgáltatok. (Szó se róla, volt már, hogy neki lett igaza.)

– Mit vár az idei évtől a piacon általánosságban és szektorspecifikusan?
Az üzemeltetési piacon továbbra is a szakemberek elvándorlását és a megrendelők számára nehezen feldolgozható bérnövekedést látom kihívásnak. Azonnali hatásként a létesítményfenntartásnak a covid inkább többlet feladatot és ezzel megrendelést jelent. Érdekes lesz az irodák, plázák, szállodák és a rendezvényhelyszínek jövője, de ez ennyi idő után még nem látható. Mindegyik fontos az FM ágazatnak. A szabadidős létesítmények (ideértve a szállást, sport és rendezvény helyszíneket, vendéglátást és velük a repülőtereket, üdülőhajókat) most rögtön nagy bajba kerültek, de várhatóan ugyanilyen gyorsan helyre is áll a működésük néhány plusz intézkedés bevezetésével. Óriási halasztott kereslet gyűlik fel minden egyes nap. Az irodáknak és a bevásárlóközpontoknak viszont több szempontból a léte kezd megkérdőjeleződni, ami nem azonnali hatású, de tartós, tendenciózus változásra számítok. Rájönnek a cégek, hogy kisebb terület és kevesebb asztal is elég, abból viszont jobb minőség kell, szolgáltatásban és fizikai kialakításban egyaránt. Az online kiskereskedelem adatai pedig magukért beszélnek.

– Véleménye szerint, melyek azok a maradandó társadalmi, munkaszervezési és egyéb változások, amik a járvány elmúlta után is fennmaradnak?
Az emberek gyorsan felejtenek. Azért van 4-5 évente a politikai választás, mert ennyi idő kell ahhoz, hogy már senki ne emlékezzen arra, hogy ki mit mondott vagy ígért. Ez most is így lesz. A 90-es évek dotcom lufija után az elektronikai startup műfaj végéről beszéltek, 2001 után a légiipar tartós összeomlásáról, 2009 után a pénzpiacok átláthatóvá tételéről stb. stb. Egyik sem jött be.
A viselkedésünk és gondolkodásunk több ezeréves mintákat követ.

Ha egy veszélyhelyzet után nem tudnánk visszatérni az aktuális normalitáshoz, már régen kihaltunk volna. Pont, mint a metronóm, mikor belendül: kileng jobbra, kileng balra, aztán szép lassan megnyugszik középen. Az irodai munka helyhez-kötöttsége erősen kérdésessé fog válni, de ez nem ma kezdődött folyamat, csak felgyorsul és mind a munkáltató (megtakarítás), mind a munkavállaló (nagyobb személyes mozgástér) szeretni fogja. A virtuális shoppingolás is felpörög, mert olcsóbb a fenntartása (ingatlan helyett egy weblap) és kényelmesebb is (nincs fárasztó kutyagolás üzletből üzletbe). Mindkettő olyan, ahol nincs ellenérdekelt fél, az elektronika pedig megérett rá. Ezért meglepődnék, ha nagyot tévedek.