Takács Katalint, a FUTURE FM HR vezérigazgató-helyettesét, a LEO HR munkacsoportjának vezetőjét és a LEO Kiválósági Díj 2021. díjazottját kérdezte Istiván Rita LEO főtitkár a kialakult helyzetről.
– Milyen volt a tavalyi éved és HR szempontból miben különbözött az eddigi megszokott üzletmenettől?
A szerepem kettős volt: felsővezetőként és HR-esként is érintett a helyzet. Ebben a kettős szerepben főként a stratégiai szempontokat érvényesítettem. Hogyan tudom fenntarthatóvá tenni a működésünket, megtartani a munkaerőt akkor is, ha a megrendelőktől rapid visszamondások érkeznek és bevétel kiesést tapasztalunk majd a járvány miatt.
Számomra az volt az igazi kihívás, hogyan tudom bátorítani az Embereket, hogy biztonságban érezhessék magukat és az üzleti működésünk ne szenvedjen súlyos, visszavonhatatlan károkat.
Különösen az 1. hullámban nem a megbetegedések száma volt a nagy probléma, hanem a hektikus ügyféligények és az Emberekben kialakult félelem kezelése és a teljesítőképesség fenntartása; megtalálni ezekre az adekvát választ, kialakítani a biztonságot, stabilitást és bizalmat ebben a megváltozott, bizonytalan világban. Ami bevált és biztonságérzetet adott és jól hatott a teljesítményre is, az a stabil, higgadt és transzparens belső kommunikáció volt. A munkatársak ezt a higgadtságot közvetítették utána az ügyfelek felé is.
Sokat kommunikáltam a kollégákkal. Elindítottam egy fórumot. Folyamatosan hírt adtam a külső helyzetről, az általunk adandó válaszokról, helyes reakciókról. Például, mit kell tennünk abban a helyzetben, amikor nagyobb létszámú megbetegedést tapasztalunk az ügyfélnél, és másnap nem engedik be a munkatársakat, vagy az IT háttér, online működés, home office munkavégzésre való átállás, a digitális térben történő tárgyalások mikéntje, hiszen addig ezek a fogalmak nem voltak a munkakultúra részei.
A 2. hullám előtt végeztünk egy véleményfelmérést: hogyan élték meg a munkatársak az első hullámot és az jött ki, hogy érdekes módon sokkal kevesebb bizonytalanság érte őket a munkahelyen, mint az otthoni életükben.
Ezt óriási sikerként éltem meg, hiszen a munkahely jelentette számukra a biztonságot!
– A higgadtság, a tudatosság és tudatos kommunikáció átsegített a járvány okozta nehézségeken.
Igen, pozitív gondolatokat csempésztem a hétköznapjaikba. Például azt találtuk ki kollégáimmal, hogy meghirdetünk egy rajzpályázatot a munkatársak otthon maradt gyerekeinek. Nagyszerűen fogadták.
Fontos volt biztosítani, hogy ne legyen pánikhangulat, mert az őrök és takarítók folyamatosan kapták az impulzusokat az ügyfelektől és ezt fel kellett oldani mindenáron.
Mi a stabilitást és a tudatosságot erősítettük bennük, az üzleti eredmények és a felmérés ezt visszaigazolták. Vezetőként is nagy kihívás volt, hiszen olyan helyzettel még sohasem találkoztunk, ami így és ennyire, kívülről determinálta volna az életünket és a cég életét.
– Mit vársz az idei évtől?
Még nem vagyunk túl az egészen. Bevezettük a gyors antigén tesztek alkalmazását nagyobb létszámú ügyfélnél megjelenő megbetegedések esetén, így gyorsabban tudunk reagálni és csak azokat küldjük PCR tesztre, akiknél ez feltétlenül szükséges.
A LEO HR szakembereivel, Tagtársaimmal is tartottam a kapcsolatot: ők is hasonlóan, próbáltak minél több és jobb megoldást adni az Emberek kezébe.
Nagy tanulság számomra, hogy a körülmények mindig változnak, lehetnek extrémek. Nézze meg az ember, mi az, ami előre visz, fejlődést biztosít és pozitívan tudunk kijönni a helyzetből. A vészhelyzetben való helytállás nagy próbatétel mindenkinek, de fejlődési lehetőség is.
Januárban azt gondoltam, hamar túl lendülünk ezen, hamarabb legyőzzük a vírust. Aggasztó, hogy elhúzódik, hiszen mindenki fáradt, leginkább azért, mert az Ember társas lény és az elszigetelődés ilyen magas szintje nyomokat hagy. Nem volt lehetőség a szervezetfejlesztésre, belső rendezvényeink sorra elmaradtak. Nem látom a dátumot, mikor jöhet el a Sport Nap. Az izoláció megnehezíti a szervezetfejlesztést. A megfelelő oltottsági szint elérése nagyon fontos, akkor kezdődhet el újra a csapatépítés.
– Véleményed szerint, melyek azok a maradandó változások, amiket érdemes lenne átörökíteni?
Éljük ezt túl, legyen meg az oltottsági szint, vonjuk le a tanulságokat és építsük őket be a működésünkbe! Nyáron már fontos lenne a rendezvények elindítása üzletági és céges szinten is. 50%-os az épület telítettsége, a teljes osztályok soha nincsenek együtt, az online értekezletek nem pótolják a személyes találkozókat, nem elégítik ki a szociális szükségleteket.
Remélem nyárra elindul az élet. Meggyőződésem, hogy világszinten felértékelődik majd az egészség és az egészségmegőrzés, hiszen a vírus erre is rávilágított, az alapbetegségek, ki nem mondott egészségügyi problémák fókuszba kerültek. Prioritást fognak kapni a szűrő- és wellbeing programok. Ezek a munkavállalók szemében komoly szemponttá fognak válni a jövőben.
A home office és az online tér használata megmarad, sőt elvárás lesz a munkavállalóknál. Hangsúlyt kap majd a Munka- Magán élet egyensúlya és a munkahelyi jóllét. A munkaerő piacon egyre többen nem csak a jövedelmi elvárásokat fogalmazzák meg, hanem összehasonlítják a munkaadók által megfogalmazott wellbeing célokat és kínált előnyöket, az ergonómiai és levegőtisztsági kompetenciákat. A COVID felgyorsította ezt a folyamatot és számos iparágat megtépázott, pár évig bizonyosan érezni fogjuk a hatásait, bár különös módon annak ellenére, hogy a 2. hullám során sok vállalkozás térdre kényszerült, a bérvárományok nem csökkentek a kékgalléros munkavállalók tekintetében, ők valószínűleg később reagálják le a munkaerőpiaci történéseket, a fehér gallérosoknál pedig egyenesen emelkednek az elvárások. A fizikai állomány fluktuációja viszont végre csökkent.
– Milyen tulajdonságaid kerültek előtérbe, miknek vetted nagy hasznát?
Jó, hogy volt lélekjelenlétem és empátiám. Már az elején megnéztem, mit tudok ebből a helyzetből kihozni a cég számára és hogyan tudok törődni az Emberekkel, kezelni a félelmeiket. Csapatomban ketten estek át a COVID-on, igyekeztem tartani velük a kapcsolatot és tartani bennük a lelket.
– Kívánom, hogy az újraindítás a várakozásaid szerint történjen és ott kezdjétek, ahol a vírus előtt abba hagytátok, sőt a krízishelyzet kovácsolja össze a szervezetet hosszú távra! Köszönöm az interjút!