A MÉRTÉK egy magyar piacra hangolt módszertan, ami az ingatlanok üzemeltetési érettségét méri, nem a tervezés vagy a szerkezet minőségét. Üzemeltetési érettség alatt azt értjük, hogy egy épület működése mennyire mért, mennyire átlátható, és mennyire alapja a tulajdonosi értékteremtésnek. A módszertan tulajdonosi nyelvre fordítható: arra a kérdésre válaszol, hogy egy ingatlan működése mennyire teszi mérhetővé és növelhetővé az eszközértéket, és mennyire biztosítja annak hosszú távú megőrzését.
A leggyakoribb hiba ezen a területen az, hogy a viszonyítási eszközök összekeverik az épület minőségét (ami statikus, a tervezésből jön), az üzemeltetés minőségét (ami dinamikus, a működésből jön) és a tulajdonosi szándékot (ami stratégiai, a portfólióból jön). Üzemeltetői oldalon az a tapasztalat, hogy ez a keverés gyakran rontja a döntéseket: a tulajdonos azt hiszi, hogy az épülete jó, mert szépen tervezték, miközben a működése középszerű és az értékét lassan elerodálja. A MÉRTÉK szándékosan szétválasztja a három réteget, és kizárólag a középsőt, az üzemeltetés érettségét méri. Ettől fair: egy 1980-as épület is elérheti a felső szintet, ha a működés mért, benchmarkolt és értékvezérelt, miközben egy frissen átadott, díjnyertesen tervezett irodaház is megrekedhet a középszerű szinten, ha a működése nincs összerakva.
A módszertan három, egymásra épülő rétegből áll. Az első a maturitásmodell, ami öt szinten írja le, hol tart a működés az értékalapú skálán. A második a KPI (fő teljesítménymutató) mag, 12 mutató négy területre osztva, ami a kvantitatív tartalmat adja. A harmadik a pontszám és a benchmark (viszonyítási pont), ami a kilenc pontozott mutatóból egyetlen, 0-tól 100-ig terjedő MÉRTÉK pontszámot képez a magyar piaci mezőnyhöz képest.
